Ki ne emlékezne ama letűnt kor gyermekeire, amelyek harcba hívtak minket és megannyi időt töltöttünk a konzolok előtt, hogy legyőzzünk barátunkat és megízleljük a siker édes ízét. Igen, a verekedős játékokról beszélek, szerencsére szeretem a zsánert így van egy kis tapasztalatom e téren. Mára már rengeteg cím jeleneik meg a témában és vannak kiemelkedők és közepes darabok, de mindegyik megállja a helyét egy baráti összejövetelen. 
A Street Fighter sorozat már több mint két évszázada van jelen és most éli a második virágkorát, ezt a negyedik résznek köszönheti, amely visszatért a gyökerekhez és bejött a készítőknek, mert nagyon szereti a nép. Persze jelentek már meg különböző crossoverek is, amelyekkel akár Marveles karakterek ellen mehetünk vagy a nagy kedvencem a Street Fighter X Tekken, de most a Nintendo konzoljára fejlesztett 3D-s játékról kell tesztet csinálnom. Csak még egy megjegyzés, észrevehették az emberek, hogy munkatársam mostanában nem valami aktív ez több okra visszavezethető, az első az egészségi állapota nem túl jó, illetve ő is elfoglalt.
Megint jöhetne a történet, de egy verekedős játéknál nem érdemes történettel bajlódni úgyis csak az ellenfél lemészárlására gondolunk. Na, mit is kapunk a pénzünkért? Ugyanazt, mint a nagyobb konzolokon és PC-n. Megtalálható mind a 35 karakter, amelyekhez szerezhetünk ruhákat is, de szerintem jók az alapok is, ezt mindenki döntse el magában. Szerencsére az összes pálya helyett kapott és még bónusz harcterek is találhatóak a játékban, az első óriási piros pont a fejlesztőknek. A zseniális zenék itt sem maradhattak el, viszont csak angol szinkronnal kapható (Japánban nem) és nincs japán szinkron, amit én sajnálok, mert szerintem sokkal jobb eredeti nyelven játszani, főleg ha az japán. Végre egy olyan játék ahol nem később balanszíroznak a karaktereken, itt már megkapjuk az összes patchet, amik megjelentek a többi gépen is. A karakterek kidolgozásán lepődtem meg még, de nagyon, mert ez egy kézi konzol, de már-már a standard SF4 karakterek kidolgozottságát súrolja. Maguk a hátterek pedig egyszerűsödtek, most már csak egyszerű állóképek nem mozog semmi a háttérben, na ezt viszont sajnálom, de még ezt is sikerült megoldaniuk azzal, hogy nincs semmi grafikai hiba a háttérben, egyszerűen mesés. Az irányítás elég fontos szerepkört tölt be a verekedős játékokban, de a jól bevált recept itt is működik, bár a kettő analóg engem nagyon zavart, mert az erősebb támadásoknál kezd hektikussá válni az egész. Itt jön be egy okos megoldás, hogy használjuk ki az érintőképernyőt, vagyis csak bökdösünk a képernyőre akkor is előcsalogathatjuk az erősebb támadásokat. Az irányításra nem lehet panasz, na lássuk csak a címben szereplő 3D-s hatást. Én személy szerint nem vagyok a 3D híve, de félretettem a megvetésem és bekapcsoltam az említett dolgot. Szerencsére ez már teljesen más kategória, mint a filmeknél, mert itt tényleg működik. Bekapcsolás után csak ámulni és bámulni tudtam, a karakterek tényleg „kiemelkedtek a gépből” megvolt az a mélységérzet, amely néhány filmnél nincs meg. Az eddig semleges hátterek remekeltek, nagyon szépek lettek így 3D-vel, néha csak bámészkodtam nem is érdekelt, hogy mi folyik a harctéren. Erre csak azt tudom mondani, hogy remek. Játékmódokról nem érdemes beszélni, megkapjuk a szokásosokat, mondjuk az online szekció elég jól működik mindig vannak ellenfelek (főleg keleti emberek) és nem tapasztaltam lagot az én részemről. Ezt már csak olvastam, de van egy ún. Street Pass funkció a játékban, amely lehetővé teszi, hogy ha valaki elhalad mellettünk és van nála egy 3DS, akkor automatikusan összecsapnak a karaktereink, ezzel javíthatunk bizonyos tulajdonságain a harcosoknak.
Nagyon megvagyok elégedve a konzollal is és a játékkal is. Remek szórakozást kínál hosszú időre az embereknek, aki teheti, szerezze be.
T
Kritika Mánia 