Osu!

Az ember olyan lény, akiben mindig van bizonyítási vágy, ez megmutatkozik az életben is, mint a videojátékoknál is. Bárki aki leül valamivel játszani az egyre jobb és jobb szeretne lenni – más kérdés, hogy ez összejön-e , de valahogy úgy érzem, hogy ez a bizonyítási vágy a ritmusjátékoknál és a stratégiai produktumoknál csúcsosodik ki. A zenei alapú játékok nagyon változatosak és minden platformon ott vannak. Léteznek különböző hangszerre épülő játékok (Guitar Hero, Magic Piano, stb.) és a kedvenceim közé tartozó csak magára a zenére és az emberi kreativitásra épülő játékok, mint a mostani kritika alanya is az Osu(!). A játék elég népszerű, még hazánkban ismerkednek vele, de elég nagy játékos köre van. Szerkesztő társam is ismeri és egy ideig eléggé ráállt az anyagra, de mostanában már nem nagyon játszik vele, helyette én játszok és meg is értem az embereket, akik ezzel játszanak, mert egyszerűen remek a játék. Már lelőttem a poént, de lelövök még egyet a játék teljesen ingyenes nem úgy, mint hasonszőrű barátai, amelyek fele ennyi tartalmat se tudnak felmutatni.

Black Lagoon – Tengerre kalózok!

Kit ne érdekelne, hogy milyen egy kalóz élete? Hatalmas hajók kifosztása, véres csaták, füstölgő fegyverek mind mind ezen bűnnel tűzdelt élet velejárója. A Black Lagoon a kalózok nem épp mindennapi életébe ad bepillantást. De ne a szakállas, kampó kezű bűnözőkre gondoljuk. Történetünk a 21. század elején, Afrika és Ázsia partjainál játszódik. Hősei pedig “modern kalózok” akik emberrablásból, tolvajlásból, drogok és fegyverek csempészéséből tartják fenn magukat.