Don’t Starve – Kezdesz éhes lenni?

A Minecraft megjelenése óta hatalmas sikere van a kreatív, komplex világgal rendelkező, túlélős játékoknak. Az idén áprilisban megjelenő Don’t Starve (=Ne éhezz) is ide sorolható. Egy különleges, néhol bizarr, néhol csodálatos és magával ragadó világban kell kis karakterünket irányítva túlélnünk napokig, hetekig hónapokig. Élj túl, gyarapodj, lépj óvatosan, ne játssz a tűzzel, félj a sötéttől, dacolj az elemekkel, bulizz, de ami a legfontosabb, ne éhezz! 

Osu!

Az ember olyan lény, akiben mindig van bizonyítási vágy, ez megmutatkozik az életben is, mint a videojátékoknál is. Bárki aki leül valamivel játszani az egyre jobb és jobb szeretne lenni – más kérdés, hogy ez összejön-e , de valahogy úgy érzem, hogy ez a bizonyítási vágy a ritmusjátékoknál és a stratégiai produktumoknál csúcsosodik ki. A zenei alapú játékok nagyon változatosak és minden platformon ott vannak. Léteznek különböző hangszerre épülő játékok (Guitar Hero, Magic Piano, stb.) és a kedvenceim közé tartozó csak magára a zenére és az emberi kreativitásra épülő játékok, mint a mostani kritika alanya is az Osu(!). A játék elég népszerű, még hazánkban ismerkednek vele, de elég nagy játékos köre van. Szerkesztő társam is ismeri és egy ideig eléggé ráállt az anyagra, de mostanában már nem nagyon játszik vele, helyette én játszok és meg is értem az embereket, akik ezzel játszanak, mert egyszerűen remek a játék. Már lelőttem a poént, de lelövök még egyet a játék teljesen ingyenes nem úgy, mint hasonszőrű barátai, amelyek fele ennyi tartalmat se tudnak felmutatni.

Dead Space 3 (by “T”)

A Dead Space szerintem már beírta a nevét a videojátékok történelmébe. A legtöbb ember, ha túlélő horrort szeretne játszani, akkor valamiért a Dead Space mellett köt ki az ember, persze van Left4Dead is, de annak semmi története (csak a szokásos kitört egy járvány és éld túl). A DS szériának maga a történeti háttér is elég jó alapanyagnak bizonyult, mivel idén kijött a sorozat harmadik része. Maga a történeti háttér annyira bejött az embereknek, hogy képregények, animációs filmek, könyvek jelentek meg a témában. Az alapjátékot egy nagyon nyomott és mély félelem érzettel látták el a készítők, a szűk kis folyosók, ahol alig van világítás, ami van azt maximum kiszakadt vezetékek szolgálják. Elég volt a szócséplésből lássuk milyen lett a sorozat befejező darabja (ez még nem hivatalos).